Mark Rothko's "Orange, Red, Yellow" sells for almost $87 million

— CNN: Art records fall led by Rothko in New York

Cirka 20 milliárd forint. Azonkívül, hogy ez nem művészet és ezért csak technikailag festmény (érdemes rákeresni), javasolnám a mindenkori magyar kormánynak, hogy sárga csekk-adó és társai helyett ilyeneket mázoljanak sürgősen és adják el a nemzetközi piacon.
Mivel a milliárdos sznobok ezek szerint az ilyesmit jobban kajálják, mint a kacskák a nokedlit, könnyen és zökkenőmentesen léphetne túl az ország a gazdasági problémáin (feltéve, ha a befolyó bevétel kivételesen nem tűnne el).

BBC World have your say c. műsorán (és facebook oldalán) parázs vita folyt, hogy Obama most egy morált vesztett féreg, vagy a legújabb Jézus következő kijelentése miatt:

I've just concluded that, for me personally, it is important for me to go ahead and affirm that I think same sex couples should be able to get married.

— Obama: Same-sex marriage should be legal

Hogy ki házas és kivel (vagy felnőttek szexuális orientációja más felnőttek felé), a többi ember életét és életminőségét (általánosságban) egyáltalán nem érinti — személy szerint épp ezért nem is foglalkoztat a téma és az általános felhördülést sem értem.
Aki ezt kifogásolja a szememben némileg úgy viselkedik, mint akik pusztán azért nézik az a valóságshow-kat, hogy aztán szidhassák a szereplőket. Persze nekem is van a véleményem akár az azonos neműek házasságáról vagy épp a szenny-médiáról, de két másik felnőtt ember kapcsolatában szerintem ez kevéssé releváns.

Az pedig, hogy az amerikai elnök miért épp a választás előtt hozta fel ezt a kényes témát és eddigi hivatali idejében miért nem tett semmit az ügy érdekében, az megint más kérdés (.gif).

Múlt hét péntek késő délutántól vasárnapig mintegy 130 kilométert tekertem olykor egyedül, olykor rokonokkal, olykor száguldva, olykor nem. Mindez egyáltalán nem sok, mégis hatalmas élmény volt a szórványosan rettentő útminőség ellenére (gyakran emlegetem ezt, viszont nem ok nélkül, rövid mellékszálként említem meg, hogy a hatóságok feltüntethetnék a bicikliutak fajtáját, fájdalmas földúton menni országútival).
Az élmény eltérő természetesen, ha az ember egyedül vagy másokkal együtt falja a távolságot, mindenesetre szeretem amikor mindkét oldalon suhan a táj és nem kell figyelni (autókra), nem kell gondolkodni sem. Persze gondolkodom, de valahogy másképp. Mindeközben bemelegednek az izmok, eltűnnek az emelkedők a hátam mögött és újak bukkannak fel. Fantasztikus.

Vasárnap a második tekeréssel, alaposan megtömött táskával felmálházva sikerült megdöntenem tavalyi rekordom egy szokásos útvonalon. Imádtam ahogy remegtek a combjaim miután lefeszítettem magam a kerékpárról.
Most Budapest környékén keresek ilyen lehetőségeket — értsd olyan autómentes (kerékpár)utakat, ahol országútival is nyugodtan hasíthat az ember —, egyelőre nem jártam átütő sikerrel. Ebből a szempontból jobb vidéken élni, a legtöbb városból sokkal egyszerűbb kijutni és járni a tájat.