Gyűlölöm a hátizsákot. Szóval én inkább az a típus vagyok, aki semmit, esetleg kézben és farmerbe tömve visz magával mindent, ami az adott napra szükséges. Ez egy bizonyos szintig működik, működött is, ám egy idő után felettébb bosszantóvá válik (különösen ha a toll teljes tartalmát az új nadrág zsebébe folyatja).
Őszintén megvallva már évek óta keresek egy megfelelő válltáskát; laptopnak - mert az eredetileg hozzá vett külső zsebe tépőzáras és így nem zár -, épp olvasott könyvnek, jegyzeteknek, egy üveg víznek és néhány apróságnak. Bár eddig soha nem foglalkoztam vele igazán, mára azért igazi igénnyé lépett elő ez a probléma. Fontos kritériumnak számít, hogy biciklin is használni tudjam, ne kelljen állandóan a táska előrecsapódásától tartanom.

Így került végül a látóterembe a futártáska, mint olyan, s kerültem a Timbuk2, majd a bagaboo oldalára. Az utóbbinál pedig a messenger kódnévre keresztelt nyerte el a tetszésem, ami viszont feláras laptoptartó zsebbel együtt 19 500 forintot kóstál M-es, nekem tökéletesen megfelelő méretben. Ez így elsőre kibaszott igen soknak tűnik - valószínűleg ki sem használnám -, ugyanakkor az alapanyagokról szóló leírást olvasgatva egy valóban tartós terméket kap a vásárló, ami ráadásul rendelésre gyártás miatt viszonylag eredeti is. Ha végül emellett döntök, azért előtte természetesen vetek rá egy pillantást személyesen is, mégsem egy Tibi csokiról van szó (főleg nem árban, mondjuk ízben sem).

A bejegyzés megírása alatt elfogyasztottam egy Hefe Weissbier-t és pacsi innen a BBE-nek a Seven days one week-ért.