Rendre próbálom magam azzal álltatni, hogy megtaláltam már a helyem miután hazajöttem Németországból és tudom mi a célom. Azt kell mondjam, jobb volna hazugság helyett őszintén bevallani, bizony nem. Persze józan ész tudja mit kell tenni; megírni a szakdolgozatot, nyelv- és államvizsgákat letéve megszerezni a diplomát és hasonlók.
Ugyanakkor legbelül a káosz közepén magányosan ülve póklábujjai között kifolyó idővel az Érdektelenség pillanatnyi pihenés nélkül zongorázza a világ legszebb dallamát. És nem augusztus, hanem életem kezdete óta.

Ilyenkor mindig szeretném azt hinni, csak az éjszaka rémséges démonai mételyeznek kedvükre és a nap felkeltével, mint a mesékben, jóra fordul minden. A helyzet változatlansága ellenére reményem gyermeki.